Horror Koreában és Japánban, no meg egy kis szellemsztori

Mivel ma halottak napja van, gondoltam összedobok egy bejegyzést a koreai és japán horror filmekről, illetve azok általános jellemzőjéről. Nem tudom, ki hogyan áll a horrorral, de nekem nem kedvenc műfajom, így egy koreai horrorra sem vállalkoztam a bejegyzés megírása előtt. Habár pár éve láttam az Átok című filmet (az első és második részét). Igaz, ez egy japán film. Mivel elég durva volt, én ilyen: köszönöm, de nem - stílusban állok a dologhoz. Bár a japán horrorfilmek világszerte elismertek. A végére összeszedem még a kedvenc szellemfotóimat is. Régen (hú, kb. 13-14 éves lehettem) eszméletlen sokat foglalkoztam a szellemekkel meg a horrortörténetekkel stb. Saját oldalam is volt, csak már nem emlékszem a címére. Mindenesetre tényleg egy csomó mindent olvastam róluk, ilyen közös elfoglaltság volt a barátnőmmel. Tényleg nagyon érdekes dolgok tudnak történni.

Koreában:
A koreai horrorfilmekben általában a női karakter áll a központban. Van egy kifejezés, mely azt mondja, hogy ha egy nő tele van haraggal, fagyat hoz

májusban és júliusban. Talán ez az oka a női karakterek népszerűségének. A másik hiedelem, hogy ha egy nő úgy hal meg, hogy nem tapasztalt örömöt az életben, nem házasodott meg, esetleg gyereke sem született, akkor nem tud átlépni a másvilágra, beszorul a lelke a két világ közé, és szörnyű jelenségeket okoz. Az általános horrorfilmek természetesen az ijesztgetésre és a szenvedésre összpontosítanak. Ezzel szemben a koreai filmekre inkább a vér a jellemző. A legnagyobb bevételt a 2003-as The Tale of Two Sisters című film hozta, amely egy régi népmese alapján készült. A sztoriról röviden annyit, hogy 2 testvér hazaengednek egy hosszas pszichiáteri kezelés után, azonban mégis rettenetesen félnek mostohaanyjuktól. Hm... talán pár év múlva megnézem. Biztos jó film.

Japánban:
Szerintem minden ember látott életében legalább 1 japán horror filmet, hisz annyira népszerűek, hogy az amerikai mozi is előszeretettel vetíti őket. A japán horrorfilmek (ellentétben a koreaiakkal) inkább a pszichológiai feszültségre alapozzák a filmjeiket, különös figyelmet szentelve a szellemekre, a kopogószellemekre, s gyakran az ördögűzés és a sátánizmus is megjelenik a filmjeikben. A japán szellem sztori egészen a Heian korszakig nyúl vissza (794-1185). Ebben a korszakban egy Konjaku Monogatarishu nevű emberke számos történetet írt a szellemekről.
A leghíresebb japán horrorfilm Az Átok néven fut. A sztori nem rossz, bár az ember tényleg halálra tud ijedni. Én anno nagyon utáltam ezt a filmet, mert nem egyszer hozta rám a frászt. Bár aki bírja, az vessen rá egy pillantást.

Egy kis poén:
A neten találtam, és őszintén van, amitől totál kiráz a hideg. Egy mondatos rémsztorik:
- Egy lány hallotta, ahogy az anyja a nevét kiabálja a földszintről, ezért elindult, hogy lemenjen hozzá. Ahogy sétált a lépcsőhöz, az anyja gyorsan behúzta őt a saját szobájába és azt mondta: "Én is hallottam..."
- Láttam pislogni a tükörképemet.
- A feleségem felébresztett tegnap az éjszaka közepén, hogy van egy betörő a házunkban. A feleségemet két éve meggyilkolta egy betörő.
- Nagyon sok éve immár, hogy egyedül lakom, és meg mernék rá esküdni, hogy több ajtót csuktam be, mint amennyit kinyitottam.
- Reggel volt rólam egy kép a telefonomban, amin éppen alszom. Egyedül élek...

- Egy vigyorgó fej bámult engem a szobám másik feléből, az ablakon át. A 14. emeleten lakom.
- Nincs is szebb egy kisbaba nevetésénél. Kivéve hajnali egykor, ha teljesen egyedül vagy otthon.
- Egy kemény munkanap után arra értem haza, hogy a barátnőm babusgatja a kisgyermekünket. Nem tudom melyik volt az ijesztőbb: látni a halott barátnőmet az elvetélt gyermekünkkel, vagy a tudat, hogy valaki betört hozzám, csak azért, hogy elhelyezze őket a nappalimban.
- Éppen betakartam, amikor az kérdezte: apu, nincs szörny az ágyam alatt? Hogy megnevettessem, letérdeltem és benéztem az ágya alá. Megláttam őt, ahogy reszketve rám néz, és azt suttogja: apu, valaki van az ágyamban...
- Ne félj a szörnyektől, keresd meg őket. Nézz balra, nézz jobbra, nézz az ágyad alá, a szekrénybe, de sose nézz fel, mert nem szeretik, ha meglátják őket!
- Nem tudok aludni - suttogta a fülembe, mikor bemászott mellém az ágyba. Fázva ébredtem, azt a ruhát ölelve, amiben eltemettük...

Szellemek:
A világban számos fotó kering a szellemekről, némelyik egyértelmű hamisítvány, de akadnak olyanok is, amikben talán mégis van némi igazság. Nekem személy szerint 3 kedvencem van.
1. Lány a tűzben: A fotó 1995-ben készült Wemben, egy Tony O'Rahilly nevű ember által. A kép sztorijáról annyit, hogy a srác meg szerette volna örökíteni a lángokban álló városháza képét, azonban amikor előhívatta egy fura alakot vélt felfedezni a képen. El is vitte a képet egy szakértőhöz, aki megállapította, hogy semmilyen módosítást nem hajtottak végre a képen, tehát eredeti. Akkoriban elég nehéz volt ilyesmit csinálni, nem volt photoshop meg stb. Ez a fotó lett az első, amely bizonyította a szellemek létezését. A legenda szerint a 17. században egy tizenéves lány felborított egy gyertyát, ami hatalmas tűzvészt okozott, és amibe bele is halt. Az "új" tűzvészre valószínűleg megjelent a lelke.

2. Freddy Jackson
A kép 1919-ben készült, de csak 1975-ben hozták nyilvánosságra. A fénykép a Goddard századot ábrázolja, ami az első világháborúban teljesített szolgálatot. A képen az egyik katona mellett egy kísérteties arc jelenik meg. Állítólag Freddy Jackson az, aki két nappal a fotó elkészülte előtt halt meg. A temetést aznap tartották amikor a kép is készült. Úgy tűnik, Freddy nem akart lemaradni a csoportképről.
3. Hampton kastély kísértete
A kép hatalmas vihart kavart 2003-ban. A Hampton kastély hírhedt volt a kísértetiről, ám ez volt az első olyan felvétel, amelyben meg is jelent az egyik. A szellemet a kastély biztonsági kamerája csípte el, mikor az a kinyíló ajtót csukta be. A képet először a biztonsági őr, James Faukes látta, aki először azt hitte, valaki szórakozik vele, ám a korhű ruhát látva elgondolkodott, hogy talán egy középkori lélek kísért az ódon falak között.
 

Még egy kis érdekesség: A babák szigete
Oké, még egy hely, ahova tuti, hogy soha de soha nem fogok elmenni. Ez a kis sziget Mexikóvárostól délre, a főváros közelében található.
A legenda szerint sok évvel ezelőtt a szigeten egy kislány holttestére bukkantak, aki rejtélyes körülmények között a vízbe fulladt. A holttestre egy férfi talált rá. Próbálta megmenteni, de mindhiába. Nem sokkal a kislány halála után a pasi egy lebegő babára lett figyelmes a csatornában, s mivel gondolta, hogy a kislányé lehetett, tisztelgésből a fára akasztotta. Ezután azonban nem volt nyugta, mivel úgy érezte, hogy a kislány lelke beköltözött a műanyag babatestbe, és állandóan lesi őt. Ki akarta engesztelni a halott lelket, így több babát hordott a szigetre közel ötven éven át. Mikor a férfi meghalt a helyiekben még tovább erősödött a legenda, hisz a férfi holttestét pont ott találták meg ahol anno a kislányét is. 2001-ben a sztorit felkapták, s szinte a mai napig özönlenek a turisták, de többnyire csak hajóból merik megnézni a vérfagyasztó látványt. Íratlan szabály, hogy aki arra jár, vigyen magával egy babát és akassza fel az egyik fára.


Ennyi is lett volna, remélem mindenkinek tetszett ez a kis bejegyzés. Bár valamennyire eltért az oldaltól, de azért próbáltam kis koreai és japán dolgot is belecsempészni. Boldog Halottak napját mindenkinek! :)

4 megjegyzés:

  1. köszönöm az érdekes történeteket ...de én nem igen szeretek borzongani ..mert a való életben ugy is annyi de annyi szörnyüség van az meg éppen elég a mindennapokban...

    VálaszTörlés
  2. Nem semmi kis történetek voltak. :) Bevallom, nem hiszek a szellemekben, viszont abban hiszek, hogy van a világban rajtunk kívül egy nagyobb hatalom, csak még nem testesült meg. A rövid történetek meg a képek elég ijesztőek voltak (főleg ha tényleg valódiak), a babás szigetre meg én se fogok elmenni, az tuti. Köszi a cikket! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, az ilyen nagyon erős idegzetűeknek ajánlott :D
      Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés